Verses formájú irományok

     Dehumán

      Kihűlt a tér, ahol nemrég még a zaj lakott.

      Egy újabb, sötét panelablak a betondzsungelben.

      A város teste vasgerendákra kopott,

      Amit az idő majszol el észrevehetetlen.


      A körvonalat elhagyta a hús,

      Mert a kisgyermek nem színezte emberré.

      Így nem más, mint öt vonal meg egy karika,

      Nincsen neki se szeme, se szája 

      Amikor a rajzolt tükörbe néz.


                     Nincs arca!

                     Miaz, hogy nincs arca? 

                     Mindennek van arca, csak Annak nincs.


      Fogaskerekek hajtottta biopészmékerek zaja hallik

      Valós dobbanás helyett.

      Nem vért pumpál a testben, 

      Hanem idegen sejteket.


      Ez már nem ember, nem család, nem Én!

                                                                                                        2025. 12.04

      Ez van

      Ha kikerülhetném magam, néha megtenném.

      De a sors pikantériája, hogy az élet mindig 

      Keresztezi velem az utamat.

      Rohadt utak, meg sors... Milyen unalmas...  

                                                                                                        2025. 09.12